Vannak-e ma apostolok?

Ez egy létfontosságú kérdés, mivel napjainkban néha rendkívüli állításokat tesznek és rendkívüli gyakorlatokat folytatnak azon az alapon, hogy egy kortárs szolgálat állítólag “apostoli”.

A kérdés megválaszolásához először is alaposan meg kell vizsgálnunk a Szentírás tanítását, hogy lássuk, mik voltak valójában az újszövetségi apostolok bibliai képzettségei.

A tekintély

Először is, az apostolságot néha az újszövetségi könyvek tényleges megírásához kötötték. Péter is azt mondja mindkét levele elején, hogy ő Jézus Krisztus apostola.

János ugyan nem használta az “apostol” szót, de már az elején világossá tette, hogy ő és a többi apostol látta, hallotta és megérintette az Urat:

“Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit néztünk, és amit kezünkkel megfogtunk, az élet Igéjéről – mert az élet megjelent, és mi láttuk, és tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek azt az örök életet, amely az Atyánál volt, és nekünk jelent meg -, amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk; és a mi közösségünk valóban az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal van” (1János 1:1-3; vö. Jelenések 1:10ff).

Érdekes módon Jakab és Júdás nem állítják magukról, hogy apostolok lennének, pedig ők az Úr féltestvérei voltak (Máté 13:55; Júdás 1:1).

Pál szinte minden levelét úgy vezeti be, hogy “apostol”, bár néha azt mondja, hogy “apostolnak hivatott”. Apostoli mivoltát olyan kifejezésekkel is hangsúlyozza, mint például: “Isten akaratából” (1Korinthus 1:1); “nem emberektől és nem ember által, hanem Jézus Krisztus és Isten, az Atya által, aki feltámasztotta őt a halálból” (Galata 1:1); és “Isten parancsa által” (1Timóteus 1:1).

Az apostoli megbízólevél

Az apostoli megbízólevél lényeges eleme volt, hogy fizikailag látta a feltámadt Urat. Pál kifejezetten említi ezt az 1Korinthus 9:1-2-ben: “Nem vagyok-e én apostol? Nem vagyok-e szabad? Nem láttam-e Jézus Krisztust, a mi Urunkat? Ha másoknak nem vagyok apostol, nektek kétségtelenül az vagyok. Mert ti vagytok az én apostolságom pecsétje az Úrban.”

Mások talán azzal érvelnek, hogy ez a szöveg önmagában (bár kétségtelenül bizonyítja, hogy Pál maga is apostol volt, aki látta a feltámadt Urat) nem elég ahhoz, hogy a feltámadt Krisztus látását összekapcsolja az apostolsággal – hogy erőlteti a kapcsolatot.

De a bizonyítékok összeadódnak. Például hozzátehetjük az érveléshez, hogy miután Júdás elárulta Urunkat, az apostolok ragaszkodtak ahhoz, hogy azok a nevek, akiket Júdás lehetséges utódjaként javasoltak, “hogy részt vegyenek ebben a szolgálatban és apostolságban”, szemtanúi legyenek Krisztus feltámadásának (ApCsel 1,21-25).

Az 1Kor 15. levél nagy feltámadásról szóló fejezetének nyitószavai ebből a szempontból is igen sokatmondóak: “Mert először is átadtam nektek … azt, akit Kéfás látott, majd a tizenkettek…

“Azután látta őt Jakab, majd az összes apostolok. Utoljára pedig én is láttam őt, mint aki a kellő időben született. Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki nem vagyok méltó arra, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát.” (3-9. v.)

Jelek

Pál azzal is segít felismerni az apostolt, hogy az apostol jeleit kifejezetten úgy határozza meg, mint a csodatévő ajándékok gyakori és erőteljes gyakorlását. ‘Valóban az apostol jelei teljesültek közöttetek teljes kitartással, jelekben, csodákban és hatalmas tettekben’ (2Korinthus 12:12).

Korinthusban – az apostolok által alapított gyülekezetben – a jelképes ajándékok gyakorlása során sok ottani hívő kapott konkrét ajándékokat, amelyeket a Lélek akarata szerint osztottak szét, de bizonyára nem volt mindenki képes az összes ajándékot gyakorolni; az ajándékokat külön-külön osztották szét a különbözőek között, ami Pál érvelésének alapja az 1Kor 12-ben: “mert egyiknek a bölcsesség igéje adatott a Lélek által, másiknak a tudás igéje ugyanezen Lélek által, másiknak a hit ugyanezen Lélek által…” (vö. 8-9). Nem beszélhettek például mindannyian nyelveken.”

Az, hogy egyáltalán képesek voltak a lelki ajándékok gyakorlására, azt bizonyítja, hogy Korinthosz valóban olyan gyülekezet volt, amelyet közvetlenül az apostolok alapítottak. De az, hogy az egyszerű gyülekezeti tagok közül senki sem volt képes egyenként az ajándékok nagy részét megnyilvánítani, azt mutatja, hogy nem voltak apostolok.

Megbízás

Végül meg kell jegyeznünk, hogy az “apostol” kifejezés “az evangélium küldöttjét vagy követét jelenti, egy küldött hírnököt” (James Strong, Strong’s exhaustive concordance of the Bible; World Bible Publishers; Iowa, 1986; 16. o.).).

A mai keresztényeket a Szentlélek és az egyház küldi ki, de az újszövetségi apostolok, köztük Pál is, közvetlenül a feltámadt Krisztustól kapták megbízatásukat (Máté 28:18-20; ApCsel 22:21). Jézus azt mondta nekik, hogy menjenek el a világ minden részébe, és hirdessék az evangéliumot minden nemzetnek (ApCsel 1:8).

Az Újszövetség bizonyítékainak fényében tehát hiba – és potenciálisan nagyon súlyos hiba – apostolnak nevezni az Úr bármelyik mai prédikátorát vagy szolgáját, bármilyen kiváló vagy hasznos is legyen az illető Isten szolgálatában.

A szerző a FIEC Lelkipásztorok Egyesületének tagja és a Reachout Trust kutatója.

Címkék:

Bibliai/teológiai