Mikor lesznek csiklandósak a csecsemők?

Most azt gondolhatod, hogy ez az egész egy kicsit nevetséges. Mi baj lehet a csiklandozással? Úgy értem, a gyereked nevet, amikor csiklandozod, és az egész egy ártalmatlan móka, nem igaz? Nos…

A csiklandozásra való nevetés egyfajta automatikus reakció, amit már születésedkor előre beprogramoztak. Gondolj rá úgy, mint valami hasonlóra, mint a tüsszögés vagy a köhögés. Nem igazán tudod irányítani, legalábbis jelentős erőfeszítés nélkül nem. Ennek ismeretében egy kicsit nyilvánvalóbbá válik, hogy a csiklandozás nem feltétlenül jelent kellemes élményt a gyerek számára. Sőt, sok gyerek számol be fájdalmas élményekről, annak ellenére, hogy nevettek.

A helyzet még rosszabbá válik, ha arra gondolsz, hogy a kontrollálatlan nevetés automatikus reakciója miatt a gyermeked nem tudja megmondani, hogy valójában nem élvezi az élményt. Van egy társadalmi tendencia is, hogy tovább csiklandozunk valakit, ha az megpróbál elmenekülni, vagy megkér, hogy hagyd abba, mert nevet, és ez csak jó szórakozásnak tűnik, ami nem segít.

Mindez elvezet minket a nyilvánvaló kérdéshez – van-e egyáltalán értelme csiklandozni egy gyereket? Egyes tanulmányok arra utalnak, hogy a csiklandozás gyorsabb beszédfejlődéshez vezethet, vagy más szóval, hamarabb szóra bírja a babát. Ez azonban csak részben igaz. Valójában nem szigorúan a csiklandozás, hanem általában a testi kontaktus az, ami hamarabb szóra bírja a gyereket. A csecsemőknek erős tapintásérzékük van, és az érintések érzékelését összefüggésbe hozták a nyelvi készségek gyorsabb fejlődésével.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bizonyos szavakat vagy hangokat bizonyos kinaesztétikai érzésekhez kell társítani. Ha például egy szó kimondása közben megérinted a gyereked állát, annak azt kell eredményeznie, hogy némi ismétlés után megtanulja kinyitni a száját, és kimondani ugyanazt a szót.

A másik oldalon az a hír járja, hogy a csiklandozás a gyerek későbbi életében dadogni fog, ami egyes szülőket elriaszt attól, hogy egyáltalán csiklandozzák a gyereküket. Tudnod kell azonban, hogy ez a pletyka megalapozatlan, és nincs tényleges bizonyíték, ami alátámasztaná. A dadogás valóban gyakran már a gyermek fejlődésének korai szakaszában jelentkezik, de az okokat még nem sikerült meggyőzően feltárni.