Az ediakaráni biota – www.Ediacaran.org

Az ediakaráni biota felosztása
Morfológia vagy vélt biológiai rokonság alapján számos kísérlet történt az ediakaráni makrobiota osztályozására vagy kisebb csoportokra való felosztására. A legkorábbi kísérletek közül sokan (összefoglalva Fedonkin et al. 2007-ben) a legtöbbet a különböző modern állatcsoportokba sorolták, de ez a nézet az állathipotézis Seilacher általi kritikáját követően (lásd az alábbi tárgyalást) nagyrészt háttérbe szorult.
Az utóbbi években két olyan séma jelent meg, amely az ediakari élővilágot tisztán morfológiai vonalak mentén próbálja felosztani, és mindkettő kifejezetten azt állítja, hogy a csoportosítások nem “kládok”, hanem egyszerűen élőlénycsoportok, amelyeket közös testfelépítés köt össze (Grazhdankin 2014; Laflamme et al. 2013 – először Erwin et al. 2011-ben javasolta). Az e tanulmányok által javasolt csoportok nagyjából összhangban vannak, de számos fontos részletben eltérnek egymástól (lásd a Liu et al., 2016-ban található vitát).
Az élőlények csoportosítása ezen a honlapon nagyjából a Marc Laflamme által (Erwin et al. 2011-ben) felvázolt séma szerint történik, bár figyelembe vesszük Dimitriy Grazhdankin néhány, alternatív csoportokra vonatkozó javaslatát is. Miután azonban nemrégiben felismerték, hogy a Dickinsonia kétoldali szimmetriájú (Gold et al. 2015), világossá vált, hogy a Dickinsonia már nem tükrözi azt a csoportot, amelyhez tartozónak javasolták (a Dickinsoniomorfok, amelyeknek a javaslat szerint közös a siklós szimmetriasíkjuk). Ezért úgy döntöttünk, hogy az összes korábbi Dickinsoniomorph taxont (a Dickinsonia kivételével) egy “korábbi Dickinsoniomorphok” elnevezésű csoportba soroljuk, amíg ez a kérdés nem tisztázódik.
Milyenek voltak ezek az élőlények?
A kutatóközösségben széles körű konszenzus van abban, hogy az ediakarán csoportjai közé tartozik néhány a legkorábbi állatok közül, de ez nem mindig volt így. Amikor először leírták őket, az ediakaráni fosszíliákat szinte mind különböző állatcsoportok kihalt tagjainak tekintették, például a frondszerű formákat a Cnidaria (a korallokat, tengeri tollakat és medúzákat magában foglaló csoport) ősi tagjainak tartották, az olyan szervezeteket pedig, mint a Spriggina és a Dickinsonia, gyűrűsférgeknek tartották (Wade 1972).
A német ichnológus Adolf Seilacher azonban egy 1984 és 1994 között megjelent tanulmánysorozatában, Pflug és Fedonkin korábbi felvetéseire építve, teljesen megváltoztatta a szakterületet, amikor azt állította, hogy ezek a csoportok egyáltalán nem is állatok, hanem olyan szervezetek csoportja, amelyek közelebbi rokonságban állnak egymással, mint bármi mással. Ez az elképzelés egy új törzs szintű csoport, a Vendobionta felállításában csúcsosodott ki (Buss & Seilacher 1994). A Vendobionta-t a Cnidaria testvércsoportjának tekintették, de hiányzott belőlük a modern cnidariák csoportját meghatározó, nematocitákat tartalmazó cnidae.
Ezek az akkoriban radikális elképzelések egy gondolkodási időszakot idéztek elő az ediacarai tudományban, ahol számos nem-metazoai rokonságot javasoltak (tárgyalja Seilacher et al. 2003), de most úgy tűnik, hogy az érvelés körbeért, és ezeket a csoportokat ismét állatoknak tekintik. A korábbiakkal ellentétben azonban széles körben elterjedt nézet, hogy az ediakari csoportok mára kihalt vonalakat alkotnak az állatokon belül (pl. Budd & Jensen 2015), de ennek megerősítéséhez további munkára van szükség.